Megrázó hír érkezett Karsai Dániel sorstársáról – Nehéz szavakat találni

„Számomra megváltás volna a halál” – mondja Karsai Dániel sorstársa, Skripeg Béla Skripeg Béla (64) Karsai Dánielhez hasonlóan ALS-beteg, ő is azt szeretné elérni, hogy legális legyen itthon az eutanázia. Kolléganőnknek őszintén vallott az érzéseiről.

Amikor megérkeztünk Skripeg Béla otthonába, a férfi éppen a sportcsatornát nézte székben ülve. Azt mondta, ez az egyetlen szórakozása, bár most, hogy jobb az idő, a felesége néha kitolja a kerekesszékben a teraszra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Budai-hegyekre.

A magatehetetlen férfi saját bevallása szerint alapvetően vidám természet, de a jókedvből mára – érthető okból – nem sok maradt. Bélát 2022 januárjában diagnosztizálták ALS-betegséggel, de akkor még fogalma sem volt róla, hogy a diagnózissal jóformán a halálos ítéletét kapta meg.

Az orvos nem mondta el neki, mire számíthat. Annyit mondott neki, hogy gyógytornával és gyógyszerrel sokáig szinten tartható. A 64 éves férfi akkor már túl volt két infarktuson, tüdőembólián, csípőprotézis beültetésen, összesen 14 sebészeti beavatkozáson – ezekből mind felállt. Azt hitte, ebből is fel fog. De az állapota a gyógyszer ellenére romlott. Eleinte lassan, aztán tavaly március óta rohamosan. Az izomsorvadás a lábával kezdődött: elesett, és nem tudott felállni. Ahogy rosszabbodott az állapota, a felesége meg a lánya utánanéztek a neten, hogy mi ez az ALS-betegség. Visszamentek a ritka betegségek kórházába.

Akkor közölték velük, hogy ezzel nincs mit tenni, csak egyre rosszabb lesz.

Abban a pillanatban összenéztünk a feleségemmel, és elsírtuk magunkat

– mondja Béla, akinek tavaly karácsonyra már mindenhez segítségre volt szüksége: fürdetni kellett, ágyban forgatni, etetni. Most már Béla a kezét sem tudja emelni, az orrát is a felesége fújja ki. Beültettek neki gyomorszondát, igaz, csak a fele táplálékot kapja ezen keresztül, mert levest, főzeléket még le tud nyelni. A légzése rossz: a nap 24 órájából 16-17 órát maszkban van, azon keresztül kap oxigént. Az eutanázia kérdése már Karsai Dániel fellépése előtt is foglalkoztatta.

– Amikor a főorvos asszony elmondta, hogy a legvégén lélegeztetőgépre kerülök, ami gégemetszéssel jár, mondtam neki, hogy ebből én már nem kérek, engem akkor inkább altassanak el. Mondta, hogy ho-ho-ho, az nem ilyen egyszerű, ő nem adhat be nekem egy injekciót, amitől elalszom – idézi fel Béla azt a pillanatot, amikor rájött, hogy nincs joga a kegyes halálhoz. Megfordult a fejében, hogy ha más nem, akkor öngyilkos lesz.

– Erről végül lemondtam. A családomat tartottam szem előtt, hogy az nekik még nagyobb lelki megrázkódtatás lenne. Most már erőm sem volna arra, hogy egy marék gyógyszert bevegyek. Ez a lehetőség is megszűnt… – mondja lemondóan.

Egy dolgot azért megtett, mert ehhez joga van: a közjegyzőnél tett egy nyilatkozatot, amiben mindenféle életmentő beavatkozást megtagad. Ezt az okiratot mindenhova viszi magával, hogy ha baleset éri, vagy elveszti az eszméletét, akkor ne élesszék újra. Amikor a médián keresztül hallott Karsai Dánielről, megkereste. Elmondta neki, hogy ő is ebben a betegségben szenved, és szeretne hozzá csatlakozni. Dániel és kollégái felkarolták, az ő ügyét is elvitték Strasbourgba. Ő is várja a bíróság döntését, ami május végére várható – reménykedik a pozitív elbírálásban. Amikor megkérdeztem, mit tenne, ha holnap legalizálnák az eutanáziához való jogot, Béla gondolkodás nélkül rávágja:

– Adná az ég! A haláltól nem félek. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló betegségben szenvedjen. Olyan szenvedés így élni, hogy számomra megváltás volna a halál. A családom nem így gondolkodik, de közben nekik is nagy könnyebbség volna. A feleségem nem tud dolgozni miattam. A lányom-vejem nem tudnak elmenni egy hosszú hétvégére pihenni, hogy anyának segítsenek ápolni engem. Miért ne élhessenek úgy, ahogy kedvük tartja? Nem vagyok hívő ember, de minden éjjel azért imádkozom, hogy reggel ne keljek fel… Én azt szeretném, ha nem kéne minél tovább szenvedni.

A felesége ápolja
Béláék hivatásos szakápolót nem tudnak megfizetni, így Béla felesége, Marcsi (60) feladta a munkáját, hogy beteg férjét ápolja a nap 24 órájában. Így most az ő otthonápolási díjából próbálnak megélni. Ebből kellett bérelniük egy darabig havi 50 ezer forintért Béla speciális betegágyát is, amit később egy alapítvány megvett neki.

Detrői Krisztina

 

 

Kapcsolódó hozzászólások