Vágtázó adorjániak

Szilvásvárad adott otthont az elmúlt hétvégén az egyik legszebb lovas versenynek, a XVI. Nemzeti Vágtának, amelyen a délvidéki lovak és lovasok is kiválóan szerepeltek. A legjobb eredményt Licino London érte el, az adorjáni Borsos Csaba lova, hátán Zboray Viktóriával, a harmadik helyen futott be a Nemzeti Vágta döntőjében.

A Nemzeti Vágta Közép-Kelet-Európa legnagyobb amatőr versenye, amelyen az elmúlt másfél évtizedben már több ezer lovas vett részt. Az idei volt a legtovább tartó verseny, ugyanis májustól szeptember végéig tizenöt elővágta zajlott, ráadásul a helyszín is különleges volt, hiszen Szilvásvárad a honi lótenyésztés ikonikus helyszínének számít.

Licino Londonra méltán lehetünk büszkék, hiszen a dobogós helyezés igen nagy dicsőség, főként úgy, hogy ebben a sportban nagyon sok mindennek kell összejátszania ahhoz, hogy a végeredmény meghozza a várva várt sikert. Borsos Csabát a közvetlen környezetében, sőt tágabb körben is szinte mindenki ismeri, azt azonban már kevesebben tudják róla, hogy a lovak iránti szeretete is igen régre nyúlik vissza.

Elsősorban jószágtenyésztőként és -felvásárlóként él a köztudatban. Azt kevesen tudjuk Önről, hogy lovakkal is foglalkozik. Honnan eredeztethető a lószeretet, ami szinte úri passziónak számít?

– Az apai ági nagyapám tartott lovakat, akivel sok időt töltöttem együtt. Vele gyakran mentünk ki a mezőre lóval, lovaskocsival. Hordtuk be a herét, a kukoricát meg a kukoricaszárat. Gyermekként ez nekem lenyűgöző volt, szerettem ezeket a közös utainkat, munkáinkat. Maga a ló és az az életérzés, amit nyújtott, feledhetetlen számomra. Nálunk otthon a háznál más jószágok voltak, ló éppen nem. Később azonban, miután már megnősültem, olyan 24-25 éves koromban meg tudtam engedni magamnak, hogy legyen nekem is saját lovam.

Milyen lovakkal kezdte az állattartást?

– Két hafflingert vettem, és természetesen speditert is vásároltam hozzá, így most már közel húsz éve, hogy folyamatosan vannak saját lovaim. Amikor Vajdaságban is megindult a Vágta, akkor már nekem is szaladt ott lovam. Azaz nemcsak szaladt, hanem meg is nyerte a versenyt. Az a ló még most is itt van az istállóban, sajnálom eladni. Miután két-három éven keresztül is felkerültünk vele Budapestre, láttam, hogy annak a lónak nem olyanok a képességei, hogy ott is labdába tudjon rúgni, ezért másik után néztem.

Kitől vásárolta a másikat, akkor miért akadt meg a szeme rajta?

– Ez egy nyers ló volt. Tatáról vásároltam, a Mátyás-ménesből, ahol akkor százhatvan darab ló volt. Ebből tizenöt paripa, amelyek szabad tartásban voltak. Azzal a szándékkal mentem oda, hogy kimondottan a Vágtára vegyek egy jó lovat. Először egy másikra esett a választásom, ami elsőre megtetszett. De ahogyan említettem, ezek a lovak szabadtartásban voltak, és könnyedén közlekedtek. Aztán, amikor bementem a villanypásztoron belüli részre, London odajött hozzám, majd bármerre indultam, ő követett.

Akkor ez egyfajta szerelem volt első látásra?

– Nem volt kérdés számomra, hogy őt választom, hiszen ő is kiválasztott engem. Nyers ló volt, még senki sem ült rajta, soha nem is fogták be. Londont hazahoztuk Adorjánra, és itt próbáltuk betörni.

Hogyan zajlott a betörés, mennyire ment könnyen?

– Eléggé komoly munka volt. Először is itt mindjárt megkötöttük, majd két héten át állt benn az istállóban. Ezt követően vezetőszáron kint körbe-körbe hajtottuk, majd az egyik lószerető munkásunk, Dudás Józsi felült rá, és vele közösen törtük be. Egy betöretlen ló mindenre képes, hogy ne úgy viselkedjen, ahogyan mi szeretnénk, úgyhogy mondhatom, hogy nem volt könnyű dolgunk.

Mennyi időt töltött Adorjánon és ki foglalkozott vele?

– A Vágta előtt egy-két hónappal került a trénerhez. Kósa Sanyi Temerinben készítette fel a lovat. Sokáig nem találtuk meg rá a megfelelő lovast. Londonnak jók a képességei, lovast azonban nem volt könnyű rá találni, ám úgy érzem, ez most teljes mértékben sikerült! Viki nagyon szereti Londont, és vele nagyon engedelmes, amit az előző zsokéknak egyáltalán nem sikerült elérniük.

Mennyiben érzi sajátjának úgy, hogy más üli meg?

– Ahhoz, hogy én eddzek vele, egészen más életmódot kellene folytatnom. A ló felkészítése is egy tudomány, ami egész embert igényel, és amihez én nem is értek annyira, hogy a lehető legjobban tudjam csinálni. Egy tréner sem tud három-négy lónál többet felkészíteni, ebből is látszik, hogy ez egy rendkívül komoly, ugyanakkor igencsak megterhelő feladat is, amihez temérdek munkát, türelmet és tudást igényel, sőt külön rátermettség is szükségeltetik hozzá. Napi szinten tizenegynéhány órás elfoglaltságot jelent.

A lótartás úri passzió, amennyiben nem igásról van szó.

– Nem olcsó dolog, ez tény, ám ha az ember szereti, akkor sokat áldozhat rá. London testvére, Pipacs két éve nyerte meg a Vágtát, és őt is Kósa Sanyi készítette fel. Éppen ezért teljes mértékben megbízom benne, tudom, hogy nála jó kezekben van a ló. Olyan, mint ha itt lenne, sőt, talán még jobb!

A versenyre való benevezés magától értetődő volt?

– A Vajdasági Vágtán minden évben indítunk lovat, amióta csak létezik. Idén Viki két héttel a Vágta előtt került képbe. Lejött Temerinbe, itt néhányszor lovagolta Londont. Mivel a Vajdasági Vágtán nem sikerült a rajt, két körön keresztül nem tudta úgy megfogni, ahogyan kellett volna, nem hiába, különleges lóról van szó. Így aztán kizártak bennünket, ám a Vágta szervezői azt mondták, hogy látnak benne valamit, vigyük át Magyarországra versenyre. Szerencsénkre megfogadtuk a tanácsukat, és ott sikeresen teljesítettünk az Abonyi Vágtán, ahol harmadikak lettünk, így jogot szereztünk a szilvásváradi döntőben való részvételre. Ott sem volt minden zökkenőmentes. A sorsolásban egy jobb képességű lovat kaptunk ellenfélként. Az elődöntőt nagyon szépen teljesítette Viki és London, így bejutottunk a középdöntőbe. Ott már tudtuk, hogy Szentkirálynak jó lova van és a többiek is nagyon erősek. Taktikát állítottunk fel, mégpedig azt, hogy mivel hat és fél kört kellett futni, csak az utolsó másfél körben fogja támadni az első helyet. Ez a taktika azonban sajnos nem vált be. Négy századmásodperccel lemaradtunk az első helyről, másodikak lettünk a középfutamunkban. Ha tíz méterrel korábban indítjuk el a hajrát, akkor London simán megnyerte volna a középfutamot is. Ez lósport, itt utólag okos az ember. A lényeg, hogy nem kerültünk be a döntőbe. Ám, ahogy a mondás is tartja, minden kár haszonnal jár, Sepsiszentgyörgy lova a középfutamot megnyerte ugyan, ám izomszalag-szakadás miatt kénytelen volt visszalépni a döntőtől. A négy középfutamban a legjobb időt London szaladta, ezért mi kerültünk be a döntőbe, ahol a szentkirályival együtt kellett együtt futnia. A döntőben nagyon rosszul kezdtünk, ugyanis az első rajtot meg kellett ismételni. A mi lovunk tíz méternyi hátrányban volt, és még csak nem is volt menetirányban! Innen kellett megoldani a feladatot. Negyedikként rajtoltunk el, és csak a szentkirályi lovat tudtuk megelőzni. Ha nem ilyen lett volna a rajt, akkor valószínűleg még jobb kimenetele is lehetett volna az egésznek. A vágtára azonban kell egy jó ló, egy jó tréner, egy jó zsoké és – ami nélkül szintén nem érhet el siker az ember – egy jó nagy adag szerencse.

Mit csinál ilyenkor a tulajdonos a háttérben, rágja a körmét a pálya szélén, kiabál, szurkol?

– Nem lehet szavakba önteni. Az adrenalinszint az egekbe szökik ilyenkor. Volt olyan vágta, amikor kiabáltam, az idén azonban csendben voltam. Láttam a ló és a lovas viszonyát bent a boxban, és mindent Vikire bíztam. Óriási siker volt, hogy döntőt szaladt a ló, attól kezdve pedig csak arra számítottunk, amit a Jóisten ad.

Milyen volt a ló és lovas viszonya?

– Míg itthon erőfeszítéssel patkoltuk, addig Vikinek önként adja, emeli a lábait, elsőt, hátsót egyaránt, keresztbe, ahogy csak akarja a lovasa. Közösen nyújtanak, nem is ismerek rá arra a lóra, ami több mint öt éve nálunk van!

A verseny csak dicsőséget hoz, vagy az értékét is nagyban növeli a lónak?

– Londont egészen biztosan nem adom el! Jelenleg a levezető tréning zajlik, verseny után több mint egy hétig kell jártatni, hogy ne legyen gond az izmaival. Ezután vár rá egy három hónapos pihenési időszak, azt követően pedig készítjük a Vajdasági Vágtára. London két hét múlva jön haza.

Úgy tartja a mondás, hogy asszonyban és lóban nem lehet megbízni…
– Van benne valami, de ha a nő meg a ló megtalálják egymást, akkor bármi is lehetséges!

Mik a további elképzelések és vágyak a lósport területén Adorjánon, Borsos Csabánál?

– A lósport ezen szintje megfelelő és elegendő számomra. A helyi sportklubot viszem a vállamon, az is elég drága hobbi. Úgy lesz egy milliárdosból milliomos, ha komolyabban vergődik a lósporttal. Most öt lovunk van, két shetlandi póni a gyermekeknek, a régi vágtás lovunk, valamint mellettük még egy házi kedvenc ló is, és ez egyelőre éppen elég a család számára. De ha találnánk még számunkra érdekes lovat, nem mondom, hogy a Vágtára nem vásárolnánk meg! Londonnak van még három-négy éve, amíg szaladni tud a Vágtán.

Miért szereti annyira ezt a sportot?

– A verseny neve: Nemzeti Vágta. Én pedig magyar embernek tartom magam, nagyon is magyarnak, és mivel ez a nemzetünk vágtája, kötelességemnek érzem, hogy a Nemzeti Vágtán évről évre részt vegyek!