Áruló vagyok-e. Gyermekkorom óta érdekel a közélet. 7 éves koromban ott voltam a dunai vízlépcső elleni tüntetésen, majd Nagy Imre újratemetésén, 12 évesen hosszú órákig álltam sorba a családommal Antall József ravatalánál, pedig a szüleim Fidesz szavazók voltak. 2006-ban a rendőri túlkapások egyik sérültjét képviseltem és két igaztalanul megvádolt barátomat mentettem meg friss ügyvédjelöltként a börtöntől. Nagyapámmal, Mádl Dalmával, Fábry Sándorral és sok neves ügyvéddel akkoriban létrehoztam a “Ne Féljetek!” Alapítványt, aminek célja a sérültek megsegítése volt.
Gulyás Gergellyel hónapokig küzdöttünk a kossuth téri kordonok elbontásáért. 8 évig voltam a kormány diplomatája, vezettem állami céget és viseltem vezető pozíciókat. Mindig is Fidesz szavazó voltam. Mindig is a polgári Magyarországért szerettem volna dolgozni. Egy olyan országért, amiről Márai Sándor ír. Nem gazdagodtunk meg, tisztességes színvonalon neveljük a gyerekeinket. Mindig is kritikus voltam befelé a rendszer hibái miatt, nem tudtam elfogadni a megmagyarázhatatlan mértékű gazdagodásokat, a visszaéléseket, a szakmai döntéseket felülíró politikai szándékot, a hatalomgyár totális kiépítését és a magyarok egymás ellen uszítását. Sajnos be kellett lássam, hogy ez a rendszer semmilyen kritikát nem tűr meg. Hiszem, hogy a magát polgári oldalnak nevező politikai tömb eminens érdeke a korrekció és a megtisztulás. Hiszem azt is, hogy szükség van olyan fedhetetlen, középen álló politikai erőre, amely képes ellenőrizni és korlátozni a mindenkori hatalom túlkapásait.
