“Az anyósom mostanában egyértelműen túlreagálja a dolgokat. Semmit és semmi közöm nem akar az unokáihoz. Nem tudom elhinni, hogy az anyósom így viselkedik. Elvégre az ő kötelessége, hogy gondoskodjon ezekről az unokákról. Elvégre ő egy nagymama. A feleségem és én karriert szeretnénk csinálni, ezért tiszteletben kellene tartania ezt, és gondoskodnia kellene a gyermekeinkről. Ő azonban azt mondja, hogy erre vannak a szülők. Szerintem túloz. Mi mást fizethetnék neki?”
Két gyermekünk van, de karriert szeretnénk csinálni.
Történt, hogy korán megvolt mindenem. A középiskolában találkoztam a leendő feleségemmel, és azóta is együtt vagyunk – megismerkedtünk, aztán beköltöztünk egy albérletbe, és lényegében ennyi volt. Még az egyetem alatt összeházasodtunk, és úgy alakult, hogy ő Krakkóban van, mi pedig Krakkóban élünk, így minden közel van. Én Lengyelország másik végéből jöttem, mert itt akartam tanulni. De tudod, nem lakunk a szüleivel, mert az ciki. Valahogy úgy alakult, hogy már a harmadik évben teherbe esett a feleségem, és azonnal ikreket szült. Az egyetemen a szülei nagyon sokat segítettek nekünk. Mármint alapvetően csak az anyós, mert az após nem jó semmire.
Az egyetem után mind a feleségemnek, mind nekem sikerült jó állást találni, így elhatároztuk, hogy bár kisgyerekeink vannak, de a karrierünket szeretnénk folytatni, és így is tettünk. A gyerekekkel nem volt gond – elvégre mire való a nagymama, mire való az anyós – hát, hogy segítsen.
Az anyósom nem akar az unokákra vigyázni.
Az anyósom viszont azt mondta, hogy neki elege van, mi reggel 8-tól délután 5-ig dolgozunk, és mi visszük be hozzá a gyerekeket, neki pedig egész nap vigyáznia kell rájuk, pedig ez a mi felelősségünk, nem az övé.
Nem, biztos csak viccel. Azt hiszi, hogy én és a feleségem feláldozzuk a karrierünket, mert ő nyugdíjas, és nem akar az unokákra vigyázni. Hát, nem viccelek. Az ő felelőssége, hogy gondoskodjon az unokáiról és segítsen a gyerekeknek, vagyis nekem és a feleségemnek. Mit gondol egyáltalán, amikor azt mondja, hogy ez a mi kötelességünk.
El sem hiszem, hogy ilyen szavakat merészel mondani. Komolyan… Teljesen
alulteljesít ezzel az egésszel. Örülnie kellene, hogy mi tudunk gondoskodni az unokákról.
